1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről
A munkavállalónak járó pótszabadság mértékének meghatározása.
Az alkalmazás helye
A személytörzs / jogviszony fülön a szabadság mező kezdő értékének meghatározása.
A jogszabály szövege
131. § (1) Az alapszabadság mértéke húsz munkanap.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabadság a munkavállaló
a) huszonötödik életévétől huszonegy;
b) huszonnyolcadik életévétől huszonkettő;
c) harmincegyedik életévétől huszonhárom;
d) harmincharmadik életévétől huszonnégy;
e) harmincötödik életévétől huszonöt;
f) harminchetedik életévétől huszonhat;
g) harminckilencedik életévétől huszonhét;
h) negyvenegyedik életévétől huszonnyolc;
i) negyvenharmadik életévétől huszonkilenc;
j) negyvenötödik életévétől harminc
munkanapra emelkedik.
(3) A hosszabb tartamú szabadság abban az évben illeti meg először a munkavállalót, amelyben a (2) bekezdésben meghatározott életkort betölti.
Ha a munkavállaló az adott éven belül évközben létesít munkaviszonyt, akkor részre a szabadság csak időarányosan jár.
A 108.§ szerint a munkavállaló további munkaviszonyt (másodállást, mellékfoglalkoztatást) létesíthet.
A 130.§. (1) bekezdése szerint a munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, mely alap- és pótszabadságból áll.
Ebből pedig az következik, hogy a munkavállalót a részére járó szabadság minden munkaviszonyában, tehát a további munkaviszonya után is megilleti. Azonban minden munkaviszonyban különállóan kell elbírálni a munkavállalót megillető szabadság mértékét.
