sERPa súgó

4/1997. (I. 28.) MüM rendelet

a munkanélküli járadék megállapításához szükséges igazolólapról

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) - az 1991. évi LXXXIX. törvény 18. §-ával megállapított - 36/A. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

1. § (1) Az Flt. 25. §-ában szabályozott munkanélküli járadék megállapításához szükséges adatok nyilvántartására a munkaadó a munkaviszony megszüntetése, valamint - a munkavállaló halála kivételével - megszűnése esetén a melléklet szerinti igazolólapot köteles két példányban kiállítani.

(2) Az igazolólap egy példányát a munkavállalónak az utolsó munkában töltött napon ki kell adni, a másik példányt pedig a munkaadónak 5 évig meg kell őrizni.

2. § (1) A munkanélkülinek a munkanélküli járadék megállapítása iránti eljárás során - ha az egyéb módon nem állapítható meg -

a) nyilatkoznia kell arról, hogy a munkaviszonya fennállása alatt részesült-e olyan, 30 napot meghaladó időtartamú fizetés nélküli szabadságban, amely az Flt. 25. §-ának (5) bekezdése szerint a munkaviszony időtartamába nem számítható be, valamint

b) okirattal igazolnia kell az Flt. 27. §-a (1) bekezdésének a)-g) pontjában meghatározott időtartamokat.

(2) Az igazolólapnak azok az adatai, amelyeket az 1992. július 1-jéig hatályban volt jogszabály alapján kiállított munkakönyv tartalmaz, ez utóbbival is igazolhatók.

3. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba.

(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a munkanélküli ellátás megállapításához szükséges igazolólapról szóló 11/1991. (XII. 29.) MüM rendelet hatályát veszti.

Melléklet a 4/1997. (I. 28.) MüM rendelethez

IGAZOLÓLAP
a munkanélküli járadék megállapításához

Kitöltési útmutató

1. A 3.4. pontban azt kell feltüntetni, hogy a munkaviszony melyik fél jognyilatkozata alapján, milyen jogcímen szűnt meg (pl. munkaadó rendes felmondása stb.). A kódot az illetékes munkaügyi központ tölti ki.

2. A 3.5. pont kitöltéséhez a munkavállalónak a munkaviszony megszűnésekori átlagkeresetét az 1991. évi IV. törvény 26. §-ának (1) bekezdése alapján kell kiszámítani. Eszerint az átlagkereset számítására a munkajogi szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a személyi alapbért a kifizetésének időpontjában érvényes összeggel kell figyelembe venni. Az átlagkereset összegét számmal és betűvel is fel kell az igazolólapra vezetni.

3. Ha a munkaviszony megszűnését megelőző utolsó munkakörben eltöltött idő nem érte el a hat hónapot (3.6.), akkor - függetlenül annak időpontjától - meg kell jelölni azt az utolsó munkakört, amelyet a munkaviszony fennállása alatt a munkavállaló legalább hat hónapig betöltött. Amennyiben nem volt a munkaadónál olyan munkakör, amelyet a munkavállaló legalább hat hónapig betöltött, akkor azt a kitöltés helyén kihúzással kell jelezni.

4. A 3.8. pontban azt kell feltüntetni, hogy a munkavállaló hány havi átlagkeresetének megfelelő végkielégítést kapott.

5. A 4. pontban a munkaviszony időtartama alatt igénybe vett 30 napot meghaladó időtartamú fizetés nélküli szabadság időtartamát kell feltüntetni, kivéve, ha a szabadság igénybevételére háromévesnél - tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tízévesnél - fiatalabb gyermek gondozása vagy tízévesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása [a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 138. § (4) bekezdés], valamint közeli hozzátartozó otthoni ápolása [Mt. 139. § (1) bekezdés], továbbá saját részére magánerőből, lakás építése [Mt. 140. § (1) bekezdés] miatt került sor.

 

1991. évi IV. törvény

a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról

Álláskeresési járadék mértéke

26. § (1) Az álláskeresési járadék összegét az álláskeresőnek az álláskeresővé válását megelőző négy naptári negyedévben elért átlagkeresete alapulvételével kell kiszámítani. Az átlagkereset számítására a munkajogi szabályokat kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a személyi alapbért a kifizetésének időpontjában érvényes összeggel kell figyelembe venni.

 

1992. évi XXII. törvény

a Munka Törvénykönyvéről

152. § (1) Ha a munkavállalónak átlagkeresetet kell fizetni, részére az átlagszámítás alapjául szolgáló időszakra (a továbbiakban: irányadó időszak) kifizetett munkabér időarányosan számított átlaga jár.

(2) Az (1) bekezdés szerinti átlagszámításnál a munkabér esedékességétől eltérő időben kifizetett munkabért az esedékes bérfizetési napon teljesített kifizetésnek kell tekinteni.

(3) Az átlagkereset számításánál időbér esetén a személyi alapbért az átlagkereset esedékessége időpontjában érvényes összegben kell figyelembe venni.

(4) Az átlagkereset-számítás alapjául az utolsó négy naptári negyedévre kifizetett munkabérek szolgálnak.

(5) Ha a munkavállaló munkaviszonya a négy naptári negyedévnél rövidebb, az átlagkeresete számításakor a nála számításba vehető naptári negyedév(ek), negyedév hiányában az utolsó naptári hónap(ok)ra kifizetett munkabért kell figyelembe venni.

(6) Az irányadó időszakban kifizetett, de az irányadó időszakot meghaladó, meghatározott időtartamra járó munkabérnek, továbbá az irányadó időszakon kívüli időben kifizetett, de az irányadó időszak alatti munkavégzés alapján járó munkabérnek csak az átlagszámítás alapjául figyelembe vehető időszakra eső - a (8) bekezdés szerinti osztószám figyelembevételével számított - (időarányos) részét kell az átlagszámításnál a kifizetett munkabér összegébe beszámítani.

(7) Ha a munkavállalónak a munkáltatónál fennálló munkaviszonya egy naptári hónapnál rövidebb, átlagkereseteként a távolléti díjával azonos összeg tekintendő.

(8) Az egy órára, illetve az egy munkanapra járó átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy a munkavállaló irányadó időszaki munkabérének együttes összegét osztani kell az adott időszakban munkában töltött, valamint a munkabérrel fizetett, de munkában nem töltött órák, illetve munkanapok számával (együtt: osztószám).

(9) Az a naptári negyedév - az (5) bekezdés szerinti naptári negyedév(ek) hiányában az a naptári hónap -, amelyben a munkavállalónak kifizetett munkabéréhez osztószám nem tartozik, az irányadó időszak meghatározásánál nem vehető figyelembe.

(10) Ha munkaviszonyra vonatkozó szabály fizetési kötelezettség megállapításánál havi átlagkereset alkalmazását írja elő, akkor egy havi átlagkereseten a munkavállaló egy napi átlagkeresetének a huszonkétszerese értendő. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a havi átlagkereset kiszámításánál a (8) bekezdésben foglaltak szerint meghatározott egy órára járó átlagkereset összege szorzandó 174-gyel, részmunkaidő, rövidebb teljes munkaidő, illetve készenléti jellegű munkakörben a napi nyolc vagy heti negyven órát meghaladó mértékű esetén, ennek időarányos részével. Órabér esetén az egynapi átlagkereset az egy órára megállapított átlagkereset és a munkaidő mértékének a szorzata.