2009. évi CLII. törvény
az egyszerűsített foglalkoztatásról
1. § (1) E törvény szabályai szerint, egyszerűsített módon létesíthető munkaviszony (a továbbiakban: egyszerűsített foglalkoztatás)
a) természetes személy munkáltató által kizárólag háztartási munkára,
b) kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősülő munkáltató által,
c) mezőgazdasági, továbbá idegenforgalmi idénymunkára vagy
d) alkalmi munkára.
(2) E törvény szabályai nem zárják ki, hogy az (1) bekezdésben foglalt esetekben a munkáltató és a munkavállaló a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) általános szabályai szerint létesítsen munkaviszonyt.
2. § E törvény alkalmazásában:
1. háztartási munka: természetes személy munkáltató által létesített, kizárólag a maga és háztartásában vele együtt élő személyek, továbbá közeli hozzátartozói mindennapi életéhez szükséges feltételek biztosítására irányuló munkaviszony,
2. mezőgazdasági idénymunka: a növénytermesztési, erdőgazdálkodási, állattenyésztési, halászati ágazatba tartozó olyan munkavégzés, amely az előállított áru vagy a nyújtott szolgáltatás természete miatt - a munkaszervezés körülményeitől függetlenül - évszakhoz, az év adott valamely időszakához vagy időpontjához kötődik, feltéve, hogy azonos felek között a határozott időre szóló munkaviszony egybefüggő időtartama nem haladja meg a harmincegy napot, egy naptári éven belül pedig a kilencven napot,
3. növénytermesztési idénymunka: külön jogszabályban meghatározott egyes növénytermesztési termékek termelésével összefüggő mezőgazdasági idénymunka és a megtermelt növénytermesztési terméknek a munkáltató saját gazdasága területén történő anyagmozgatása, csomagolása, azzal, hogy az azonos felek között a határozott időre szóló munkaviszony egybefüggő időtartama a 2. ponttól eltérően a harmincegy napot meghaladhatja,
4. idegenforgalmi idénymunka: a kereskedelemről szóló törvényben meghatározott kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál végzett idénymunka,
5. alkalmi munka: a munkáltató és a munkavállaló között
a) legfeljebb öt egymást követő naptári napig, és
b) egy naptári hónapon belül legfeljebb tizenöt naptári napig, és
c) egy naptári éven belül legfeljebb kilencven naptári napig
létesített, határozott időre szóló munkaviszony,
Az egyszerűsített foglalkoztatáshoz kapcsolódó közteherfizetés
7. § (1) Az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott személy utáni személyi jövedelemadó- és járulékfizetési kötelezettségekre - a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel - a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.tv.), illetve a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) A személyi jövedelemadó- és járulékfizetési kötelezettségekre
a) természetes személy munkáltatónál háztartási munkát végző személy legfeljebb harmincegy napra kötött munkaszerződés alapján történő foglalkoztatása esetén, feltéve, hogy a tárgyhónapban ledolgozott napok száma a tíz munkanapot nem haladja meg, valamint
b) a 2. § 2-4. pontjában meghatározott idénymunka esetén
az Szja.tv. és a Tbj. rendelkezéseit a 8-10. §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
8. § (1) A munkáltató a 7. § (2) bekezdésében meghatározott foglalkoztatásra irányuló munkaviszony alapján a munkavállalónak kifizetett (nettó) munkabér harminc százalékával megegyező összegű közterhet fizet.
(2) Az (1) bekezdésben szabályozott közteher megfizetésével nem terheli
a) a munkáltatót társadalombiztosítási járulék, szakképzési hozzájárulás és egészségügyi hozzájárulás, valamint az Szja.tv.-ben a munkáltatóra előírt adóelőleg-levonási kötelezettség,
b) a munkavállalót nyugdíjjárulék (tagdíj), egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékfizetési, egészségügyi hozzájárulás-fizetési és személyi jövedelemadóelőleg-fizetési kötelezettség.
